Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Néhány lófajta

Kisbéri félvér

Története 

A 18-19. században Magyarország előkelő helyet foglalt el a Monarchián belül a lótenyésztés területén. Ez volt az az idő, amikor a katonaságnak egyre több lóra volt szüksége. Ez vezetett oda, hogy 1853-ban gróf Batthyány Kázmér elkobzott kisbéri birtokán egy 300 kancából álló ménest állítottak fel. Eredetileg angol telivéreket akartak tenyészteni, de ennyi angol telivér kanca beszerzését nem tette lehetővé a Monarchia anyagi helyzete. Ezért csak néhány angol telivért szereztek be, az állomány többi részét vegyes fajtájú, de gondosan válogatott kancákkal töltötték fel.

Az magyar királyi lovarda 1858-ban épült fel Kisbéren é. sz. 47° 29.992′ k. h. 18° 1.637′ és máig Közép-Európa legnagyobb fedett lovardájának számít.

A szelekció által egyre egységesebbé váló kancaállományt az első időben angol telivér ménekkel fedeztették, s ezért típusában egészen ahhoz hasonlatossá vált. Hogy elkerüljék a telivérekre jellemző finom csontozatot, idegességet és igényességet, egy idő után mezőhegyesi félvérekkel fedeztettek, és 1904-től már egy kisbéri félvérrel, Fenék I-gyel is. Az I. világháború után a tenyésztés iránya megváltozott, már a telivérek helyett csak kisbéri és mezőhegyesi félvérekkel fedeztettek, így a kisbéri félvér tömegesebb lett, de megőrizte eleganciáját, gyorsaságát. A kisbéri félvér méneket igen gyakran felhasználták a gidrán tenyésztésében is. Az 1940-es évek elején három trakehneni mén érkezett Kisbérre, hogy általuk a tulajdonságokat javítsák. Széplak, Formás és Lobogó értékes tenyésztési vonalakat alapított, amelyek közül az első kettő ma is létezik.

A II. világháború megtizedelte az állományt. Többek között 78 egyedet hadizsákmányként az Amerikai Egyesült Államokba vittek, és ott elárvereztek. Fajtatiszta tenyésztésük az 1953-ban megalapított Hungarian Horse Associationnak köszönhetően mindmáig fennmaradt. A megmaradt 150 kisbéri ló a Bábolnai Állami Gazdaság tulajdonába került. Ezekkel a kancákkal és a magánménesek állományából álló sárvári ménes kancáival kezdődött a fajta regenerálása. Az 1960-as években kezdődött, meggondolatlan keresztezések, amelyek egy új sportlófajta megteremtését tűzték ki célul, a kisbéri félvért veszélyeztetett helyzetbe sodorták, a régi tenyésztési vonalak nagy rész eltűnt. Az 1989-ben megalakult Kisbéri-félvér Lótenyésztő Országos Egyesület a megmaradó népies és az egykori törzstenyészetekből kikerült állományból próbálja a hagyományos vonalakat megmenteni, és új vonalakat teremteni.

Jellemzői 

A kisbéri félvér lovak a lovassport valamennyi ágában eredményesen használhatók. Az angol telivérhez igen hasonló, elegáns megjelenésű, szilárd szervezetű hátasló, amely könnyebb hámos munkára is alkalmas. A kancák marmagassága bottal 163-168 cm. Leggyakoribb színe a sárga és a pej, de előfordul szürkében és feketében is.

Hasznosítása

A kisbéri félvért leggyakrabban nyereg alatt használják, nagyon eredményes díjugró és díjlovagló kategóriákban. Fogatlónak is kiváló. Sportló létére elég okos.

Kisbéri1.jpg
Whiskey, herélt pej
Származási hely Magyarország Magyarország
Kisbér
Vérmérséklet Melegvérű
Szín Leggyakoribb szin a sárga és a pej, de előfordul szürkében és feketében
Testfelépítés Elegáns
Jellemzők Szilárd szervezetű hátasló
Marmagasság 163–168 cm
Fejforma Feje nemes, szikár, egyenes profilvonalú
Eredete 1853
Hasznosítása Lovassportok
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Shagya-arab

Története 

A Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok főkapuja

A 18. század végétől a hadsereg egyre gyorsabb és jobb lovakat igényelt. A lovaknak nemcsak gyorsnak és kitartónak, hanem elegánsnak is kellett lennie. A tenyésztés célja eredetileg egy katonamén létrehozása volt. A tenyésztést rendelkezésekkel szabályozták. II. József 1789-ben Bábolna-Banapusztán megalapította a Bábolnai Császári és Királyi Ménest, ahova küllem és teljesítmény szerinti válogatás után kerülhettek be a lovak. 1806-ban a Ferenc császár által kiadott rendeletére "kiváló és nemes" állomány tenyésztése lett a feladat. Báró Csekonics (Csekonits) József méneskapitány elsősorban mezőhegyesi kancákkal, néhány spanyol és egy arab ménnel olyan alapállományt hozott létre, ami megfelelt a kiemelkedő minőségű lóállomány előállítására. 1816-ban született határozat szerint a magas arab vérhányadú bábolnai kancákat csak arab mének fedezhetik, és létrejött a bábolnai arab. 1835-ben érkezett Szíriából Bábolnára a fajta névadója, Shagya Senior.

Az 1878. és az 1900. évi párizsi világkiállításokon a shagya-arabok nagy sikert arattak.

Az első világháború során az állomány szétszóródott a trianoni békediktátumot követően kialakult államokba. Ezeknek a lovaknak egy része visszakerült Magyarországra, azonban a szétszóródott lovakat külföldön fogták tenyésztésbe.

A fajta virágkorát Pettkó-Szandtner Tibor ménesparancsnoksága alatt élte 1932 és 1942 között. Akkor vált a shagya-arab világhírű fogatfajtává. A II. világháborúban a ménes súlyos károkat szenvedett. A háború után Bábolnát "szocialista mintagazdasággá" alakították. De a baromfitenyészet hozott annyi pénzt, hogy mellette a ménest is fenntarthatták. Két változatot tenyésztettek, az arab telivéreket és az arabfajtát, azaz a shagya-arabot.

Az 1967-ben megalakult WAHO, az Arab Lovat Tenyésztők Világszövetsége csak azt a lovat fogadta el arabnak, melynek minden őse Arábiából származik. Ekkor kezdődött a jóhírű bábolnai arab lovak eladása külföldre. A shagya arabot különálló fajtaként a WAHO 1978-ban ismerte el. A shagya arab fajtába tartozás feltétele, hogy a lónak legfeljebb a tizedik ősi sorában lehet csak nem arab ős, a telivér arab aránya pedig nem haladhatja meg a 9/16-od részt.

Jellemzői 

KS Kronjuwel nevű [1]shagya-arab ló

Arab jellegű, egy kissé tömegesebb fajta. Színe általában szürke, de sárga, pej, fekete is előfordul. Bottal mért marmagassága 155-160 cm. Élénk vérmérsékletű, szelíd, jóindulatú természetű, a tanulékony és könnyűen kezelhető. Hátaslóként és fogatlóként is bevált.

Külleme 

Általában szürke, de a tarka kivételével minden más szín is előfordulhat. Feje egyenes, száraz csuka fej, kint ülő, élénk, értelmet sugárzó szemek. Nyaka magasan illesztett, marja jól izmolt, törzse mély, háta középhosszú, fara izmos. Ízületei többnyire szárazak. Későn érő, hosszú élettartalmú fajta.

Használata

A Shagya-arabokat nagy előszeretettel használják távlovaglásban. Nagyon szívósak és jól bírják a hosszú szakaszokon át tartó vágtát. A testfelépítésük rendkívül alkalmas arra hogy jól teljesítsenek a távlovas versenyeken. Sok külföldi versenyen találkozhatunk Bábolnai Shagya-arabokkal. A távlovagláson kívül fogatban is jól teljesítenek. Díjlovaglásban is van néhány tehetséges shagya ló. 120-125 cm is nagyon biztosan ugranak is. Hobby és oktató lóként is találkozhatunk Shagya-arabokkal. Manapság egyre többen westernben is használják a shagya lovakat. Könnyen fordulnak és hamar tanulnak ezért nem meglepő az hogy a western lovasok is megkedvelték ezt a fajtát. Kezességük, tanulékonyságukkal kiérdemelték a hagyományőrző lovasíjászok tiszteletét is, mivel sokan tartanak shagya-arabokat.

 

Shagya Sculpture 0001.jpg
Szoborba öntött Shagya-arab ló Bábolnán. (Vastagh György, ifj. alkotása)
Származási hely Magyarország Magyarország
Bábolna
Vérmérséklet Melegvérű
Szín Színe leggyakrabban a szürke
Testfelépítés Kemény, atlétikus felépítés
Jellemzők Jól ívelt, hosszú nyakkal, ideális felső vonallal, hosszú jól izmolt farral, elegáns farokkal, száraz, jól izmolt végtagokkal rendelkezik.
Marmagasság 155-162 cm között
Fejforma kifinomult, nemes
Eredete 19. század közepe
Hasznosítása Kiváló hátas- és kocsiló

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Magyar sportló

A fajta kialakulása 

A fajta kialakulásában 3 mén játszott fő szerepet:

  • Ramzesz Junior
  • Aldato
  • Toborzó

Ramzesz Junior és Aldato Mezőhegyesi félvér/Sportló fajtájúak, Toborzó azonban az 1970-es években került hazánkba, Németországból. A magyar sportló alapját elsősorban a mezőhegyesi illetve az abból továbbtenyésztett lóállomány adja. De a fajta kialakításában fontos szerepet játszott a rádiházi ménes is. A rádiházi ménes több magyar félvér, a bólyi ménes pedig több Hannoveri fajtájú egyedekkel működött közre. Ezeket elsődlegesen Holsteini,Hannoveri, Holland sportló és Francia ménekkel fedeztetik, de ma már elmondható, hogy szinte minden híres európai vérvonal megtalálható a magyar sportló fajtában. A tenyésztők az új vérvonalak bevonása mellett, ügyelnek a régi hazai kancacsaládok megőrzésére is.

Tulajdonságai

Tömeges, arányos, jól izmolt test. Nemes fej, enyhén ívelt nyak, dőlt vállak, közepesen hosszú hát, jól izmolt, gömbölyű far. Szabályos lábszerkezet. Intelligens, tanulékony, jó ugróképességű, elegáns megjelenésű.

Hasznosítás 

A fajta, mint hogy nevéből is kiderül, elsősorban a sport céljából, hátaslóként lett kitenyésztve. Ezen belül legfőképpen a díjugratásra, vagy militaryra alkalmas egyedeket ad, de előfordul a díjlovaglásban is. A fajta nagy népszerűségnek örvend, és hosszú távon is jó kilátásokkal bír, hisz a lovassportok még mindig jelentősen növekvő térhódításával, nagyobb szükség van a minőségi lóállományra.

 

Származási hely Magyarország Magyarország
Szín Leggyakrabban pej, de bármely más szín is megengedett.
Marmagasság 165-170 cm (bottal)
Hasznosítása díjugratás, military, díjlovaglás
msportlo3.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Arab telivér

Története 

Az arab telivér őse az időszámítás előtti korokban Közép-Ázsiából kiindulva terjedt el Mezopotámiában, Egyiptomban az Arab-félszigeten egészen a Pireneusok hegyláncáig. A hadászatban nagy szerepet játszottak mozgékonyságuk és igénytelen természetük miatt. Az egymással folyton viszálykodó arab törzsek sikereiket főként lovaiknak köszönhették, sokszor a túlélésüket is. A beduin törzsek kitűntek lovaik jó képességeivel. A lónemesítést a mohamedán vallás is erősítette, Mohamed kancái voltak a leghíresebb kancacsaládok ősei. A sivatagi nomád törzsek Mohamed próféta tanítása szerint gondos tenyésztést folytattak, ez nemcsak vallási kötelezettség volt, hanem a törzs létét is meghatározta. A Nedzsid-fennsíkon élő wahabita törzs által tenyésztett lovak kitűntek a többi törzs lovai közül, állóképességükkel, szépségükkel. A háborúk során a Nedzsid-fennsík lóállományának nagy része egyiptomi kézre került, itt az El Zahraa ménesben folyt és azóta is folyik a tenyésztés. Az innen származó mének játszottak szerepet a világ lófajtájának kialakításában, így az angol telivér nemesítésében is. Az iszlám Jihad hódítása során a muzulmán birodalom határai Kínától Európáig terjedtek, így arab lovak a Türkmén pusztaságoktól egészen az Ibériai-félszigetig elterjedtek a hadak által. A VII. században Észak-Afrika berber törzsei keleti vérvonalú lovaikkal Spanyolországon keresztül a mai Franciaország területére nyomultak be katonáikkal. A mór inváziót 732-ben Poitiersnél a frank seregek megállították, de addigra már a támadók lovai az ott tenyésztett lovak genetikai állományát befolyásolták. Ez a hatás kitörölhetetlen nyomot hagyott Európa lótenyésztésében. Az igazi arab hatás a XVI-XVIII. században teljesedett ki, amikor Európában is megjelentek az arab lovak. Előbb a török hódítások nyomán kezdték nemesíteni az itt található állományt, majd expedíciókat indítottak új lovak beszerzésére Arábiába. Ez idő tájt alapították a legismertebb arab méneseket, Bábolnán 1789-ben kezdődött a tenyésztés. A XVIII. században Észak-Amerikába is importáltak tenyészanyagot.

Híres vérvonalak 

Lényegében az arab ló a valódi arab telivér, amelynek ősei Arábiából, Egyiptomból származnak, ezt sivatagi arabnak is szokták nevezni. A perzsák szintén saját tenyésztésű lovaikat tartják a legeredetibb arab lónak, amelyek ténylegesen a legrégebbi képviselői a fajtának, az észak-afrikai berber törzsek viszont a berbert mondják a legkiválóbbnak az arab lovak között. A leghíresebb három törzs, a Kohaylan, a Saklavy, és a Muniki törzs. A Kohaylan törzs képviselői a legnépesebb a családok tekintetében, és ide tartozik a Kohaylan és a Hadban vonal. Az előbbinél finomabb testfelépítésű a Saklavy törzshöz tartozó Saklavy, az O-Bajan, és az előbbieknél jóval kisebb létszámú Rishan, Tuwaysan, Milwah vonal. A Muniki törzset tekintik az arab ló verseny-típusának, amely nem küllemében, hanem inkább gyorsaságban és állóképességben nyújt kimagasló teljesítményt.

Jellemzői

Az arab telivér a szépség és az elegancia megtestesítője. Rugalmas tért nyerő mozgása van, könnyed, légies megjelenése. Kicsi, száraz csukafeje van, széles tarkóval és homlokkal. A füle kicsi, kinn ülő nagy szemei vannak. Karcsú jól ívelt nyaka, finom hosszúszálú sörénye van. Marja kifejezett, a hát és az ágyék rövid. Az arab telivérnek öt ágyékcsigolyája van az általános hattal szemben. A far egyenes, kis termetű, ösztövér izomzatú. Magasan tűzött farokkal rendelkezik, mozgásban a farokrépát magasan tartja. Szügye és mellkasa nem túl mély, esetenként vérszegény benyomást kelthet. Végtagjai szikárak, acélosak, csontkinövések sem ritkák a lábakon. Kicsi, szilárd patával rendelkezik, elöl jellemző a franciásság, a hátsó lábakon a tehénállású gyakori. Marmagassága bottal mérve 147 és 155 cm között van, szalaggal mérve 153-165 cm között. Övmérete 173 cm és 180 cm között, szárkörmérete 17,5 és 19 cm között van. Súlya 300-400 kg között, élettartama 20-25 év.

Hasznosítása 

Hasznosítása elsősorban hátaslóként történik, szívós természete, keménysége, és kitartása ideális távlovagás céljára. A versenyt gyorsaságban nem veszi fel az angol telivérekkel, de a galopp versenyeken jól teljesít. Fogatban is kiváló, sokan azonban csak kedvtelésből, hobbilóként tartják szépségéért.

 

LaMirage body07.jpg
Arab telivér
Származási hely Közép-Ázsia
Vérmérséklet Nemesvérű
Szín Sárga, pej szürke ritkán fekete, gyakran vannak fehér jegyek a lábakon és a fejen.
Testfelépítés Elegáns, karcsú test,
Jellemzők Könnyű csontozat, szikár végtagok
Marmagasság 144-152 cm között
Fejforma Csukafejű, széles homlok, kicsi karcsú orr.
Eredete Időszámítás előtti
Hasznosítása Versenyló
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Shire

Története 

A rómaiak által is nagyra tartott brit hadiló, illetve a belőle kialakult, a középkori írók által "Nagy ló"-nak nevezett fajta leszármazottja.

Angliában 1154-től II. Henrik uralkodása és Erzsébet uralkodása (1558) között nagy hangsúlyt fektettek a lóállomány létszámának és a lovak méretének a növelésére. A páncélos lovagok nagy teherbírású lovakat igényeltek.1535-ben és 1541-ben törvényekkel tiltották a 152 cm-nél alacsonyabb lovak továbbtenyésztését, illetve a lovak exportját.

A lovagkor letűnése után új szerepben tűnt fel a ló, ekkor a kereskedőknek volt szükségük hatalmas mennyiségű erős, nagy munkabírású lóra.

Lincolnshire and Cambridgeshire területén kötötték az első üzleteket a fajtával, majd innen lassan elterjedt az egész országban.

A fajtaszövetség 1878-ban alakult meg. Kezdetben Angol kocsilónak nevezték a fajtát, 1884-ben változtatták a nevét Shire-re.

A II. világháború után drámai csökkenésen ment keresztül az állomány - a fénykor több milliós egyedszámával szemben az 1960-as évek elején már mindössze pár ezer darabot számlált.

Mivel a fajta jól használható fogatban, jól idomítható és tereplovaglásra is alkalmas, újra kezd elterjedni, most a szabadidőlovasok körében.

Jellemzői 

Marmagassága bottal legalább 173 cm, a legmagasabb hivatalosan lemért példány 219 cm volt. Az átlagos magassága 178 cm. Tömege: 900-1100 kg. Övmérete csődöröknél 183-244 cm, kancáknál 168-183 cm. Színe barna, pej, fekete vagy szürke lehet. Nagy fehér foltok nem lehetnek rajta, ha mégis foltos akkor gesztenyebarna, vagy aranyderes.

Méretén kívül különös ismertetőjele, hogy mind a négy lába csánktól lefelé szárban kesely,[1] olykor harisnyás, esetleg teljesen fehér.

Hasznosítása 

Jól használható fogatban, jól idomítható és tereplovaglásra is alkalmas, valamint hobbiló.

Shire horses arp.jpg
Származási hely Egyesült Királyság Egyesült Királyság
Vérmérséklet Hidegvérű
Szín Fekete, pej és szürke színben található meg
Jellemzők Bár hatalmas ló és súlya is nagy, könnyen kezelhető fajta
Marmagasság 180-195 cm
Fejforma Feje nagy, széles, de arányos.
Eredete 19. század
Hasznosítása Kiváló fogatló.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Angol telivér

Története 

Darley Arabian
Berley Turk
Godolphin Arabian

I. Jakab (1603-1635) uralkodása alatt Angliában virágzásnak indult a lóversenyzés. Az ősi kelta ló, a galloway legjobb kancáit keleti ménekkel, arab, török és berber import lovakkal keresztezték, hogy egy tetszetős és gyors versenylovat kapjanak. Ez a ló képezte a fajta kiinduló állományát. A 1617. században leginkább arab lovak befolyásolták a fajtát, ezidőtájt körülbelül 160 mén érkezett Arábiából, Törökországból és Berberisztánból. A keleti mének közül három, a törököktől zsákmányolt és 1687-ben Angliába került Berley Turk, az 1706-ban Arábiában vásárolt Darley Arabian és Godolphin Arabian mások szerint Godolphin Barb vérvonalára vezethető vissza apai ágon valamennyi telivér.

A lóversenyek terjedésével szinte az egyetlen szelekciós tényező a gyorsaság lett. Az angol telivér törzskönyvezésének szabályai igen szigorúak. James Weatherby 1791-ban állította össze az első méneskönyvet, a General Stud Book-ot, melynek első kötete 1793-ban jelent meg. Ezután a méneskönyvet lezárták és csak az a ló minősülhet angol telivérnek, aki a méneskönyvben szereplő 237 kanca és 169 mén valamelyikének a leszármazottja. Az angol telivért nemesítőként alkalmazzák számos más fajta kialakulásánál, mert nemességet, keménységet, teljesítményt, gyorsaságot ad a fajtáknak. Mindazonáltal túlzott használata, vagy nem megfelelően kiválasztott egyedek használata idegrendszeri problémákat okozhat, melyek végső soron a használhatóság rovására mennek.

A fajta magyarországi tenyésztésének megalapítása Széchenyi István és Wesselényi Miklós nevéhez fűződik. Széchenyi 1816-ban 21 telivért vásárolt Angliában. 1822-ben tovább bővült az állomány, amikor Wesselényi Miklós útján újabb 19 ló és 2 csikó került a ménesbe. 1824-ben megalapították a Pályafuttatási Társulatot és 1827-ben sor került az első versenynapra. Az első magyar méneskönyvet 1832-ben adták ki. A magyar telivértenyésztést az 1874-ben született Kincsem tette világhírűvé, akinek világrekordját azóta senki sem döntötte meg. 54 versenyen 54 győzelmet ért el.

1946-ban az 1943-44-es, 745 egyedszámú kancaállomány alig egy századával indulhatott újra a tenyésztés. A kancák nagy része eltűnt, a Magyar Méneskönyv X. Kötete szerint, több mint 2000 telivér veszett el. Sok telivér került szovjet és cseh ménesekbe. Ezért a tenyésztés fenntartására két évtized alatt francia, angol, ír, nyugat- és kelet-német, olasz, osztrák, szovjet, cseh importból származó kancákat soroltak be a magyar ménesekbe.

Jellemzői 

Testalkata atlétikus, feje száraz, nyaka hosszú. Izmos kiemelkedő marral rendelkezik, melynek magassága bottal 150–170 cm, szárkörmérete 18–22 cm. Háta középhosszú, ágyéka feszes. Hosszú jó izmolt fara gyakran egyenes, mély dongás mellkasa van. Végtagjai szikárak, lábállása elöl gyakran franciás, hátul a nyitott csánkok jellemzőek rá. Mozgása lapos, a vágta a legjobb számára, ebben a jármódban a világ leggyorsabb lova. Színe bármilyen lehet, a tarkát kivéve. Legjellemzőbb a pej, de gyakran sárga, fekete vagy szürke színű.

Hasznosítása 

Elsődleges hasznosításában a lóversenyzés. A galopp-pályákon szinte kivétel nélkül angol telivérek versenyeznek, de a militaryban és más lovassportokban is jellemzően magas a részvételi arányuk. Mivel fejlődése gyors a kétéveseket már versenyeztetik.

Híres telivérek 

Az angol telivérek közül Magyarországon a legjobb eredmény a 19. század utolsó negyedében érte el, amikor 1876-ban Kisbér (Buccaneer-Mineral) megnyerte az epsomi derbyt. AZ 1874-ben született Kincsem (Cambusan-Waternymph) pályafutása is erre az időre esett. Különleges rekordot tudhat magáénak a mai napig: 54 versenyből 54 győzelmet szerzett korának legjobbjaival szemben. A ma élő angol telivérek közül Overdose-nak van esélye, hogy a magyar hírnevet öregbítse. 4 évesen 12 versenyéből, 12 győzelmet aratott. Az angol telivér kitűnő regenátor ott, ahol nagy teljesítményre van szükség. A telivér karaktere, idegrendszeri adottságai azonban nem teszik alkalmassá a használati ló nemesítésére ott, ahol a ló gyengébb lovagló-képességű emberekkel találkozik.

Horseracing Churchill Downs.jpg
Thoroughbred.jpg

 

 

Applebite-Gentlemen.jpg
Gentlemen Argentína argentin csődör
Származási hely Anglia Anglia
Vérmérséklet Melegvérű
Szín Bármilyen szín, kivéve a tarkát. Jellemző színe a pej, sárga, fekete, szürke.
Testfelépítés Elegáns
Jellemzők Bátor, egyes egyedek nehéz természetűek. Idegrendszerük kissé túlfeszített.
Marmagasság 150–170 cm között
Fejforma Feje izmos, kiemelkedő
Eredete XVII–XVIII század
Hasznosítása Lóversenyzésre

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fríz

Története 

A mai fríz őseit az elsők között háziasították Európában. A II. században, a Hadrianus római császár idején szolgáló fríz katonákkal már ezek a lovak is részt vettek a nagy-britanniai hadjáratokban. Bizonyos szakemberek szerint a shire fajta elődei is ezek a lovak voltak. A fríz lóállományt a 16-17. században andalúz ménekkel keresztezték. Ennek köszönhető, hogy a fajtát ma a melegvérűek között tartják számon. A fajtát, az andalúz hatás ellenére főként a mezőgazdaságban hasznosították, de a frízek a spanyol hatás következtében egy idő után túl könnyűvé váltak ahhoz, hogy továbbra is érdemes legyen őket a gazdaságban dolgoztatni. Ekkor már elterjedt a groningeni fajta is, amely kiváló munkaló volt. A fríz emiatt majdnem kihalt az 1900-as években elején: mindössze három fedezőmén maradt meg. A gyönyörű feketék kedvelői azonban sikeresen regenerálták a frízt, és az 1900-as évek második felében a fajta addig ki nem használt tulajdonságai is előtérbe kerültek.

Jellemzői 

A fríz ló máig megőrizte fajtája ősi jellegzetességeit, kitartását és kiegyensúlyozottságát. Elismerésre méltó testfelépítése, robusztus megjelenésű, a betegségekre, huzatra, nagyon érzékeny lófajta. Egészséges, dinamikus mozgású. Térölelő, lendületes jármódja, vérmérséklete, mozgékonysága, a hátsó lábak tolóereje és az ügetésben megmutatkozó erőteljes térdmunka rendkívül magával ragadó. A kistermetű fríz ló korrekt gerincvonalát jól hangsúlyozza az ívelt és büszkén hordott nyak, amely fejlett, széles mellkasba és erős, hosszú vállakba megy át. A far csapott, a mar kidomborodó, a fej hosszú, de nemes. A szemek nagyok és élénk pillantásúak, a fülek mozgékonyak, finom szabásúak. A törzs tömeges, erős és mély. A hát rövid, íve kissé megtört. A sörény és a farok szőre sűrű, hosszú, enyhén hullámos, ritkítani vagy befonni csak ritkán szokták. A végtagok rövidek, erősek, jó csontozatúak. Hosszú, sűrű bokaszőre van. A paták kemények és jól formáltak. Megsínyli a (gyakori) ló, lovas, élőhely változást.

Hatása más lovakra

A fríz lovat szárazföldön és tengeren egyaránt szállították az északi-tengeri kikötőkből sok más vidékre. Rokonsága a dales pónival és fell pónival azonnal szembetűnik. A tőle származó angol lovon keresztül hatott az angol „nagy lóra” (great horse) és a mai shire-ra, de felhasználták új fajták tenyésztésénél is, főleg Németországban és Norvégiában: az oldenburgi, a württembergi és a døle lovaknál.

Hasznosítása 

A fríz, spanyol őseiből adódóan sok mindenben hasonlít a lipicaira: mindkét fajta erős farral, természetes feligazítottsággal és magas, akciós mozgással rendelkezik. A frízek a lipicaihoz hasonlóan megtaníthatók nagydíj szintű díjlovas feladatokra, és képesek teljesíteni a föld feletti iskola nehéz gyakorlatait is. A fríz emellett jó minőségű ügetéssel is rendelkezik, amely keresetté teszi a fogathajtásban is. Hámoslóként elsősorban bemutatókon szerepel, a hagyományos holland fogatban (Sjees). Mesébe illő külleme és intelligenciája miatt cirkuszi lóként sem ritka. Karaktere és emberhez való ragaszkodása hobbicélokra is ideálissá teszi.

Érdekességek 

A 20. század elejéig a frízek fele pej volt, ma viszont kizárólag fekete frízeket tenyésztenek tovább. Ezek általában jegytelenek: a fehér csillag a homlokon az egyetlen jegy, ami engedélyezett. A fajta egyedei ragaszkodnak az emberhez, mégis rosszul viselik a büntetést: nem ritka, hogy hónapokig nem nyerik vissza a bizalmukat, ha bántják őket. Egygazdás ló. A gazdáját mindenen keresztülsegíti, vigyáz rá, nagyon ragaszkodik hozzá. Ha jól bánnak vele nagyon hálás, gazdája hangját bármikor felismeri hangos nyerítéssel, üget, illetve vágtázik hívójához.

Frisian Horse.JPG
Származási hely Holland Hollandia
Fríz-szigetek
Vérmérséklet Hidegvérű
Szín Fekete
Testfelépítés Elegáns, testes
Jellemzők Könyen kezelhető
Marmagasság 155-160 cm
Fejforma Feje kedves benyomást kelt
Eredete 16–17 sz.
Élettere Óceáni éghajlat
Hasznosítása Fogatlónak és hátaslónak

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 
 

 


Elérhetőség

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Június >>
<< 2017 >>
Ke Sze Csü Szo Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30