Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyereg

Nyereg

A nyereg lóra vagy más hátas állat hátára erősített készülék, amely az ülést biztosabbá és kényelmesebbé teszi. Készítésénél, alakja meghatározásánál tekintettel kell lenni, hogy a lónak olyan részeire helyezze saját és a rajta ülő lovas súlyát, amelyek alkatuknál fogva teherviselésre alkalmasak, tehát nem a hátgerincre, hanem az oldalbordákra, amelyek boltozott, dongaszerü alakjuknál s a rajtuk fekvő izomzatnál fogva erre kiválóan alkalmasak. A nyereg szavunk ősi finnugor eredetű, csakúgy, mint ló, fék, másodfű ('két éves') ló, harmadfű ('három éves') ló.

 

Történet 

A nyereg első nyomait Ázsiában találták meg. A kujundsii faragványokon a keleti népek mostani nyergéhez hasonló nyergeket láthatunk, amelyeken azonban még kengyel nincs. Rómában eleinte ephippiának nevezett gyapjúszövetet helyeztek a ló hátára. Szent Jeromos az első iró, aki 340-ben a nyeregről említést tesz, de alakját nem írja le. 385-ben kelt Theodosius császárnak egy rendelete, amely a postalovak nyergének súlyát határozza meg, anélkül, hogy szerkezetét érintené. A régi germánok elpuhult embernek tartották azt, aki nyeregben lovagolt. Később azonban állati bőrt (Bast) tettek a ló hátára. A középkori nyereg eleinte székhez volt hasonló. Az arabok nyergén a hátsó kápa igen magas volt, hogy a dsidával való döfésnek nagyobb nyomatékot kölcsönözzön, és kengyel is volt rajta. A normannok nyergeit a bayeuxi falszőnyegen látjuk, kápájuk művészileg van faragva, s a hátsó igen magas. A nyergek fa alkotó részei festett bőrrel voltak bevonva s a heveder úgy volt rá alkalmazva, hogy a lovas megszoríthatta anélkül hogy leszállt volna. Alakja olyan, hogy a lovas kinyújtott lábszárral ült rajta, egész súlya a kengyelben nyugodott, hogy a dsidadöfésnek nagyobb nyomatéka legyen. A normann nyeregből fejlődött a lovagi nyereg, amelynek készítésénél arra voltak fő figyelemmel, hogy az ülést biztossá s a dsidával való döfést nyomatékossá tegye.

A nyereg részei 

  • Első kápa,
  • Hátsó kápa,
  • Markamra,
  • Ülőlap,
  • Nyeregpárna
  • Kis nyeregszárny
  • Kengyellakat,
  • Kengyelszíj
  • Kengyelvas,
  • Talpgumi,
  • Térdtámasz,
  • Nagy nyeregszárny,
  • Felrántószíjak,
  • Izzasztó,
  • Heveder,

Magyar nyereg 

A német és angol nyeregtől abban különbözött, hogy elöl is és hátul is volt kápája, melyek nemcsak a lovas ülésének szilárdítására szolgált, de a lovas málhájának oly módon való felcsatolását is lehetővé tette, mellyel a ló a lehető legkényelmesebben vihette a málhát. Párnák helyett összehajtott pokrócot tettek a nyereg alá, amely eljárásnak az volt az előnye, hogy bármilyen viszonyok között történő lenyergelés után a lovat mindig rögtön a pokróccal le lehetett takarni. A magyar nyereg hátra csúszását a szügyellő, az előre csúszását pedig a farmatring akadályozta meg. Nyeregtakaróul prémes bőrt használtak. A 20. század közepéig még többféle magyar nyerget készítettek (parasztnyereg, priccsnyereg, verseny- és női nyereg).

Angol nyereg 

Muybridge horse jumping.jpg

Az angol nyereg a lovassportokban elfogadott nyeregfajta. Az angol lovaglás hagyományaiból hosszú idő alatt kialakult nyeregfajta. Az első változatát François Robinchon de la Guérinière francia lovaglómester alakította ki, aki a Lovaglás iskolája című művében lefektette a klasszikus lovaglás (díjlovaglás) alapjait. A 18. század folyamán a rókavadászat nagy népszerűségre tett szert Angliában. A lovasoknak a terep viszonyainak megfelelően emelkedőre fel és le, ugrásokkal tarkított változatos terepen követték a falkát, melynek folyamán a Guérinière által kialakított formát továbbfejlesztették nagyobb hátszabadságot adva a lónak és megadva a lehetőséget a lovasnak, hogy a ló hátától elemelkedjék.

A 20. század elején Frederico Caprilli olasz lovastiszt forradalmasította a díjugratást, azzal, hogy a lovat maximálisan tehermentesíteni próbálta az ugrás közben. Caprilli előtt a lovasok hátradőltek az ugrás pillanatában.

Caprilli az alapgondolatot Széchenyi Dénes gróf Adalékok a lovaglás tanításához című könyvéből vette, melyet aztán ő alakított ki végleges formájában.

Frederico Caprilli egy versenyen az "új stílusban"

Díjlovagló nyereg 

Díjlovagló nyereg

Az angol nyereg egyik változata, mely a lovast úgynevezett idomítóülésben (leengedett lábakkal, mélyebben ülve) ületeti. Díjlovagló nyerget díjlovagláshoz és a ló belovaglásához használnak. Ugrásra és tereplovaglásra nem alkalmas ugyanis a nyújtott lábak és a mély ülés miatt nehezebb kiemelkedni belőle. A díjlovagló nyeregnek hosszabb szárnyai és hosszabb kengyelszíjai vannak és térdtámaszai nem hasonlítanak az ugrónyereghez.

Ugró nyereg 

Díjugratásra, illetve a military sportág cross-country szakágában használatos nyereg.

Ausztrál nyereg 

Az angol nyeregből alakult, ki azonban munkanyeregnek minősül. Kápájánál elöl két támasztékot találunk, ez biztonságosabbá teszi a kezeivel dolgozó lovas számára az ülést.

Western nyereg 

A western nyergek ősei a spanyolok által kerültek át az Újvilágba és az ottani vaquero-k és cowboyok tökéletesítették formáját. A western nyereg munkanyereg, arra szolgál tehát, hogy a lovas a lovaglás közben kezeit nem csupán a ló befolyásolására használja, hanem marhát terel, lasszót vet.

 
 

 


Elérhetőség

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Június >>
<< 2017 >>
Ke Sze Csü Szo Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30